Kókuszkrémes torta

Hirtelen ránk köszöntött a nyár és rengeteg munka van a kertben. Alig győzzük utolérni magunkat az ilyenkor megszokott tempót gyorsítani kell (már amennyire lehet). Mivel a természet is begyorsított, így versenyt futunk vele. Éjszakai fagyoktól nem kell tartani, így szinte mindent el lehet vetni, csak a palántázás várat még egy kicsit, mivel még elég kicsik. Paprika, paradicsom, padlizsán már sorakoznak kis poharakban a fóliában. Sajnos az eső messze elkerül, így naponta végig kell locsolni a kertet, amit slaggal nem lehet, mert kivernénk vele a pici növényeket, marad tehát a kannázás. Sok munka közben azért szakítok egy kis időt, hogy végre megsüssem a rég áhított kókuszos tortát. Karácsonykor Kinga Londonból hozott 2 doboz nagyon finom kókuszkrémet.
Én most süteményben szeretném kipróbálni, így csak annyit teszek, hogy sütök 6 tojásból piskótát.
Krémet pedig úgy készítem, hogy 2 csomag vaníliás pudingot fél liter tejben megfőzöm. Melegen belekeverem a kókuszkrémet és mikor együtt kihűl 25 dkg margarinnal és néhány kanál kókuszreszelékkel habosra keverem. Cukrot csak 1 evőkanállal teszek bele, mert a kókuszkrém nagyon édes. Kicsit hígnak találom, így egy kevés zselatint főzök és belekeverem. Na így már teljesen jó az állaga és megkenhetem vele a piskótát.

Tetejét kókuszreszelékkel megszórom és már szeletelhető, szerencsére itt nincs várakozási idő.

Nagyon finom lett, pontosan olyan amire számítottam.

Gyümölcscentrifuga

Napokban gyümölcscentrifugát vásároltam. Ennek egyetlen oka az volt, hogy kedves párom nem kívánja az almát oly annyira, hogy egész télen egyetlen darabot sem evett. Igaz, ősszel amikor megvettük a szokásos téli mennyiséget Ő mondta, hogy részére ne vegyünk. Titkon reménykedtem abban, hogy időközben mégis csak megkívánja, de nem így lett. Ritkán megevett egy - egy narancsot és a lefagyasztott gyümölcsöt, ami mára már mind elfogyott.  Mivel szükség van télen is a vitaminra, még ha kevesebb is van benne ilyenkor, arra gondoltam, hogy vegyünk gyümölcscentrifugát, és a levét csak megissza. Szerencsére igazam lett. Napi 3-4 almát 1db naranccsal, vagy grapefruittal kifugázom és azt fogyasztjuk azóta, hogy megvettük. Most úgy néz ki, hogy hamarosan elfogy az almánk. Nagyon nagyon finom levet készít, mindenkinek ajánlani tudom. Igaz, azóta kicsit többet kell mosogatni, de megéri.

Milyen jó lesz majd ősszel a sárgarépa levét inni, akár többféle gyümölccsel keverni.
Az apró répát amúgy is macerás pucolgatni, így meg csak jó alaposan megmosom és már folyhat a leve.
Ja és ott marad a rost, amit szintén lehet hasznosítani. Három napi adagot összegyűjtöttem alma és narancs rostot, ebben az esetben az almát meghámozva fugáztam.
Kisebb adag tésztát gyúrtam, most csak úgy mérés nélkül.
Kb. 30 dkg liszt, 2 tojás sárgája, tejföl, margarin és cukor szemre. Ja és kevés szódabikarbóna és pici só.
Éjszaka pihent, reggel kinyújtottam, kétharmadával kibéleltem egy kisebb jénait. A gyümölcsrostot összekevertem kevés cukorral és fahéjjal, majd a tésztára terítettem. A félretett egyharmad tésztát csíkokra vágva rátettem. 180 fokon megsütöttem.

Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az ötletből és a félrerakott rostból, de mondhatom nagyon finom lett. Így lehet hasznosítani minden falatot és semmi nem vész kárba. Az alma sokkal krémesebb állagú, mint amikor reszeljük.

Már várom, hogy a sárgaréparosttal mit fogok sütni.