Sárgabaracktorta

Aki kertes házban lakik és nevel gyümölcsfát, az tudja igazán, hogy milyen íze van a frissen szedett gyümölcsnek. És ha az a gyümölcs bio és abból még lekvár is készül, hát annak van aztán nagyon finom íze. Abba nem kell állományjavító, ízfokozó és egyéb adalék. Manapság divat lett (legalább is az üzletek kínálják) különböző sűrítést segítő anyagok használatát, amit régen nem ismertünk. Fiatal fánk még csak néhány éve terem, de így is már harmadik éve tudok róla annyit szedni, hogy lekvárnak is jut.

Sorakoznak a kamrában a különböző lekvárok: sárgabarack, rebarbara, eper, meggy, nektarin, szilva, zöld paradicsom és párosítva is eper-rebarbara, sárgabarack- rebarbara. Mikor ránéztem az egyik barack lekvárra az jutott az eszembe, hogy ebből lehetne finom krémet készíteni, amit tortába teszek. Így született meg gondolatomban ez a torta. Azért sütöttem kakaós tésztát, hogy jobban kiemelje a krém világos színét.
hozzávalók tésztához:
6 tojás
4 ek.víz
20 dkg cukor
18 dkg liszt
10 g sütőpor
1 dl olaj
2 ek. kakaó
krémhez:
1/2 liter sárgabarack lekvár
1 1/2 vanília puding
1,5 dl víz
15 dkg porcukor
15 dkg margarin
1 ek. narancs reszelt héj
1 kk. rumaroma
Piskóta tésztát készítek. Tojások sárgáját a vízzel és cukorral habosra keverem, majd hozzáadom az olajat, a lisztben elkevert sütőport és kakaót, végül óvatosan beleforgatom a tojások fehérjét felvert hab formában. Zsírozott lisztezett tepsibe terítem.
230 fokra előmelegített sütőbe teszem és visszaveszem 180 fokra. Kakaós tésztánál kicsit nehezebben állapítható meg ránézésre, hogy mikor sült meg, de tapasztalt háziasszonyoknak ez nem lehet gond. Aki bizonytalan, alkalmazzon tűpróbát.
Krémhez a lekvárt teflon serpenyőbe öntöm és forralom. Pudingot vízzel simára keverem és a forró lekvárba öntve állandó keverés mellet besűrítem. Hideg helyre teszem hűlni. Cukrot, margarint, narancs héját és rumaromát habosra keverem és ezután hozzáteszem a kihűlt lekvárt és ezzel is tovább habosítom.
Mikor a tészta is teljesen hideg, hosszában három felé vágom. Egymásra téve minden lapot megkenek a krémmel úgy, hogy jusson a tetejére és oldalára is. Tetejét villával díszítem.

Nagyon finomra sikerült a krém. Kellemesen pikáns íz, az aromája pedig egyenesen fenséges. Arányokat jól eltaláltam, a krém íze a sárgabarack fagylaltra emlékeztet. Nem szeretem a túl édes, szinte már-már ragacsos süteményeket. Aki édesebben szereti több cukorral készítse. A tésztába azért tettem olajat, mert így nem szárad ki gyorsan, gondoltam arra az esetre ha mégis nehezen fogyna :-) .Valószínű, hogy többféle lekvárral is ki fogom próbálni a krémek készítését.

Hogy kerül a képre egy szem sárgabarack novemberben? Természetesen igazi a gyümölcs, mégpedig a fagyasztó ládából vettem ki. Van bőven eltéve, hogy téli napokon is a nyár ízeit érezzük a meleg szobában.

Diótorta

Végre lehet kapni friss idei diót. Már meg is vettem azt a néhány kilót amit ilyenkor szoktam, hogy legyen a karácsonyi bejglibe, meg az egyéb diós süteményekbe. Most viszont valami krémes édességre éheztem, csak nehéz volt a döntés, hogy kávés vagy diós legyen. Mivel mindkettő a kedvencem, így az utóbbi mellet döntöttem.
hozzávalók:
tésztához:
6 tojás
6 ek. cukor
1 vaníliás cukor
6 púpozott ek. dió
6 ek. prézli
1 sütőpor
krémhez:
14 dkg margarin
6 ek. porcukor
25 dkg dió
1 ek. prézli
kicsi tej
vanília aroma
rumaroma (vagy rum)
Tojás sárgáját cukorral + vaníliás cukorral habosra keverem. Külön összekeverem a száraz anyagokat és belekeverem. Majd felverem a tojások fehérjét habnak és a végén óvatosan beleforgatom (mint amikor piskótát sütök). Zsírozom, prézlizem a tepsit. Előmelegítem a sütőt 220 fokra és mikor beteszem sülni, visszaveszem a hőfokot 180 fokra. Készre sütöm.
Közben elkészítem a krémet. Diót a prézlivel  meg a tejjel kissé megfőzöm. Margarint a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom az aromákat és a kihűlt diót. Ezzel tovább habosítom.
Tésztát hosszában három felé vágom és minden lapot megkenek majd egymás tetejére teszem úgy, hogy a krémből tetejére és oldalára is jusson.

Mikor elkészült a süti olyan szépen sütött a Nap, hogy a fotók nem lettek a legjobbak. Szerencsére az íze annál tökéletesebbre sikerült. Szerettem volna újra fényképezni, de már muszáj volt megkóstolni és hát így sajnos elmaradt az ismétlés.

Pulykamell tekercs

Hűtőben lapul hetek óta egy kevés feta maradék. Először arra gondoltam, hogy pogácsába gyúrva használom fel, de jobb ötletem támadt. Pulykamell filét készítek töltve fetával és (mivel kevésnek találtam) juhtúróval.
hozzávalók:
4 szelet pulykamell filé
kevés feta
snidling
juhtúró
bors
kacsazsír
Kb. 10-15 szál snidlinget apróra vágva fetával összekeverem. Mivel elég sós így, külön a húst nem sózom sem belül, sem kívül.
2 szelet húst kiterítek és elnyújtott kupacban ráteszem a tölteléket, majd hústűvel összetűzöm. Másik két szelet húsra juhtúrót teszek és azokat is összetűzöm. Beleteszem a tepsibe és kevés kacsazsírral meglocsolom. Tetejére borsot szórok, alufóliával lefedem és sütőbe teszem. Mikor félig megsült leveszem a fóliát és tovább sütöm.
Párolt zöldséget készítettem mellé.
Ilyenkor ősszel már kevés friss zöldség található a kertben, de szerencsére a fagyasztó ládában nagy a választék.
Friss a sárgarépa és cukkini a borsó, zöldbab, karalábé és főtt kukorica viszont fagyasztott. Kevés olivaolajon párolom sóval és szerecsendióval ízesítem.