Tejfölös csirke zöldséges rizzsel

Minden tavasszal veszünk néhány hetes előnevelt csirkét. Felneveljük, hogy legyen  tojótyúk, így a jó házi tojást nem kell nélkülöznünk. Udvaron kapirgáló "boldog tyúkok" kényeztetve, homokban és napfényben fürödve élik napjaikat.

Baromfit azért tart az ember, hogy meg is egye, de nem mindegy, hogy milyen körülmények közt nőnek fel. Már kicsi korukban simogatjuk, kézből etetjük, beszélgetünk hozzájuk, így hamar szelídek lesznek.
Sokszor mondom nekik, hogy "egyem a húsotokat". Szegények nem is sejtik, hogy én ezt komolyan gondolom.

Még a baromfiudvar vezére, a  büszke kakas is hagyja magát kézbe venni, főleg ha kap valami finom zöldet, mert azt egyenesen imádja. Ezzel így van a többi udvarlakó is.

Aztán eljön a nyár vége, addigra szépen megnőnek és kialakul, hogy hány kakas és hány tojó lesz. Kakasból egyet hagyok meg, hogy legyen egy vezér köztük aki rendet csap az "asszonyok" közt. Ha több is van azt még fiatalon levágom. Kicsit fájó szívvel, de ilyenkor arra gondolok, hogy boldog életük volt, nem mesterséges fényben és nem tenyérnyi ketrecben nőttek fel. Megtisztítva a fagyasztóládába kerül (egy csirkéből két csomagot készítek) és a téli napokon van mit elővenni. Ilyenkor Lili cicám az első aki eszik belőle. Csirkevágáskor már tudja, hogy finom falatok várnak rá, és folyton láb alatt van, míg meg nem kapja az első falatot. Úgyszintén a fagyizást se hagyja ki.

Ilyenkor télen csak előveszem a fiatal csirkét és már mehet is az edénybe, attól függ, hogy mit készítek belőle. Most hasonló módon készítem, mint a borsos tokányt.
hozzávalók:
fél csirke
hagyma
olaj
gomba
só
őrölt bors
tejföl
liszt
rizs
sárgarépa
kukorica
Nagyobb fej hagymát apróra vágom és olajon megdinsztelem. Ráteszem a feldarabolt csirkét, majd sót, borsot és kevés vizet teszek rá. Fedő alatt puhára főzöm. Mikor majdnem kész, gombát teszek hozzá és rövid ideig tovább főzöm. Tejfölt kevés liszttel elkeverem és a húsra öntöm.
Serpenyőben olajat forrósítok és a megmosott rizst kissé átpirítom rajta. Dupla mennyiségű forró vízzel felöntöm, sózom és alacsony hőfokon fedő alatt készre főzöm.
Külön edényben megfőzöm azt a répát, amit nyár közepén, zsengén megtisztítva, felaprítva tettem a fagyasztóládába. Sót azért nem teszek hozzá, mert így jobban érezni az édes ízét amit még ilyenkor sem veszít el, a többi meg úgyis megvan sózva. Nyáron kertünkben termett kukoricát megfőzve és lemorzsolva szintén tettem a fagyasztóba. Ebből is teszek hozzá. Végül a húst, rizst, répát és kukoricát összekeverem és így tálalom.
Ezt most előre így nem terveztem, mivel a kukorica és sárgarépa csak főzés közben jutott eszembe. Azt hiszem nagyon jó ötlet volt így összehozni ezt az ízkavalkádot.