Samosa

Néhány hónappal ezelőtt megtalált a világhálón egy távoli rokon azzal a kéréssel, hogy családfa kutatást  végez, és néhány adatra lenne szüksége. Nem csak a rokoni kapcsolat távoli, de a lakhelyünk is nagyon távol van egymástól. Kiderült, tőlünk 30 km-re tanul, így mivel még soha nem találkoztunk személyesen, néhány levélváltás után sikerült az elmúlt hétvégére meghívni. Persze adatokat levélben is lehet küldeni, de szerettük volna őt személyesen is megismerni. Nem ismerem az étkezési szokásait, így gondolkoztam mivel is kínáljam meg. Ne legyen a szokásos hétköznapi, de legyen kicsit különleges.(Ja azt sikerült megtudni, hogy nem vegetáriánus, de nem rajong a húsért.) Mivel fiatal fiúról van szó, így arra gondoltam, a samosa talán  neki is fog ízleni. Miért gondoltam erre? Esetleg egy idősebb embernek ezek az új ízek nem biztos, hogy bejönnek. Nem tagadom, én is két éve ettem először ezt az indiai ételt. Köszönet érte kicsi lányomnak, aki Londonból hozott, és azóta már többször is készítettem. Legnagyobb elismerést Kingától kaptam, aki azt mondta, hogy pont olyan finom, mint amit az indiaiak készítenek. Vendégemet azért más étellel is vártam, hátha mégsem ízlik neki annyira, és nehogy éhen menjen el.

hozzávalók:
25 dkg liszt
5 dkg vaj
víz
Ezekből jól nyújtható tésztát készítek.
töltelék:
1 nagyobb krumpli
1 közepes répa
1/2 pohár zöldborsó
1 közepes fej lila hagyma
só
1tk. kurkuma
1tk. római kömény
1mk.koriander
curry
chili kevés
olaj
tojás

Zöldséget apróra vágva megfőzöm. Hagymát felaprítva olajon megpárolom, beleteszem a fűszereket, a puha zöldségeket és  kevés levet. Tovább sütöm, hogy krémszerű legyen. Amíg ez hűl elkészítem a tésztát.
Tojás nagyságú gombócokat vágok és kör alakúra  nyújtom. (Kicsit izgultam, hogy jól sikerüljön és nem emlékszem rá, hogy hány darab lett.) Mivel nekem nincs akkora gyakorlatom mint az indiai embereknek, így egy kicsit elősütöm a tésztákat. Épp csak annyira, hogy ne nyúljon a kezemben és még nyers maradjon. Mindkét oldalát a palacsinta sütőben "kérgesítettem". Ezután deszkán kettévágom, és a két félkör szélét körben tojással megkenem. Majd feltekerem, mint mikor zacskót készítek. Megtöltöm annyira, hogy össze tudjam ragasztani a nyílást, villával megnyomkodom. Ezután forró olajban mindkét oldalát pirosra sütöm. Papírra szedem, hogy ne maradjon nagyon olajos.

Vendégemnek nagyon ízlett. Ezt nem csak udvariasságból mondta, de láttam is rajta. A maradékot elpakoltam neki, amit örömmel el is fogadott. Másnap kaptam tőle levelet, miben megköszönte a szíves vendéglátást és megemlítette, hogy épp most eszi a samosát. Megígérte, hogy máskor is eljön, csak most azon gondolkodom, mivel is vendégeljem meg, amit esetleg még sosem evett. Talán addig lesz még néhány álmatlan éjszakám, és majd csak eszembe jut valami.