Meggyes, cseresznyés, rebarbarás sütemény

Tegnap vettem ki a fagyasztóládából meggyet és cseresznyét, áttettem a hűtőszekrénybe, hogy mára kiolvadjon, azzal a szándékkal, hogy lepényt fogok sütni. Linzer (vagy lepény) tésztát még az este összeállítottam, mivel szeretem ha pihen néhány órát, vagy egy éjszakát. Ez volt az első gondolatom.
Rebarbarát már egyszer jól megkopasztottam, de azóta megint hatalmas leveleket nevelt, arra gondoltam teszek hozzá azt is. Így ma változtattam  nem csak a tölteléken, de a süti formáján is.
Meggyet és cseresznyét tésztaszűrőn leszűrtem. Levében 10-12 vastag rebarbara szárat felaprítva néhány percig főztem kevés cukorral épp csak addig, hogy kicsit megpuhuljon. Ezután leszűrtem a nyers gyümölccsel kevés cukorral és fahéjjal összekevertem.
Tésztából vettem el egy darabot, vékonyra nyújtottam és fánkszaggatóval kiszúrtam 12 darabot. Kibéleltem vele a muffin formát, ezután megraktam a töltelékkel nem egész tele. Megmaradt tojásfehérjét felvertem habnak, tettem bele porcukrot, darált diót, és mivel kevés volt belőle darált mandulával pótoltam. Ebből kanalaztam a tetejére és 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem. Amíg sült a maradék tésztát kettévágtam, de nem középen. Nagyobbik felét kinyújtottam tepsi méretre, ráterítettem a megmaradt tölteléket és kisebbik kinyújtott tésztával beterítettem. Sütőben félig megsütöttem, majd a maradék diós mandulás habot tetejére terítettem és világosra sütöttem.

Így ugyanabból a tésztából kétféle formájú, de azonos ízű nagyon finom sütemény született.

Kókuszkrémes torta

Hirtelen ránk köszöntött a nyár és rengeteg munka van a kertben. Alig győzzük utolérni magunkat az ilyenkor megszokott tempót gyorsítani kell (már amennyire lehet). Mivel a természet is begyorsított, így versenyt futunk vele. Éjszakai fagyoktól nem kell tartani, így szinte mindent el lehet vetni, csak a palántázás várat még egy kicsit, mivel még elég kicsik. Paprika, paradicsom, padlizsán már sorakoznak kis poharakban a fóliában. Sajnos az eső messze elkerül, így naponta végig kell locsolni a kertet, amit slaggal nem lehet, mert kivernénk vele a pici növényeket, marad tehát a kannázás. Sok munka közben azért szakítok egy kis időt, hogy végre megsüssem a rég áhított kókuszos tortát. Karácsonykor Kinga Londonból hozott 2 doboz nagyon finom kókuszkrémet.
Én most süteményben szeretném kipróbálni, így csak annyit teszek, hogy sütök 6 tojásból piskótát.
Krémet pedig úgy készítem, hogy 2 csomag vaníliás pudingot fél liter tejben megfőzöm. Melegen belekeverem a kókuszkrémet és mikor együtt kihűl 25 dkg margarinnal és néhány kanál kókuszreszelékkel habosra keverem. Cukrot csak 1 evőkanállal teszek bele, mert a kókuszkrém nagyon édes. Kicsit hígnak találom, így egy kevés zselatint főzök és belekeverem. Na így már teljesen jó az állaga és megkenhetem vele a piskótát.

Tetejét kókuszreszelékkel megszórom és már szeletelhető, szerencsére itt nincs várakozási idő.

Nagyon finom lett, pontosan olyan amire számítottam.

Gyümölcscentrifuga

Napokban gyümölcscentrifugát vásároltam. Ennek egyetlen oka az volt, hogy kedves párom nem kívánja az almát oly annyira, hogy egész télen egyetlen darabot sem evett. Igaz, ősszel amikor megvettük a szokásos téli mennyiséget Ő mondta, hogy részére ne vegyünk. Titkon reménykedtem abban, hogy időközben mégis csak megkívánja, de nem így lett. Ritkán megevett egy - egy narancsot és a lefagyasztott gyümölcsöt, ami mára már mind elfogyott.  Mivel szükség van télen is a vitaminra, még ha kevesebb is van benne ilyenkor, arra gondoltam, hogy vegyünk gyümölcscentrifugát, és a levét csak megissza. Szerencsére igazam lett. Napi 3-4 almát 1db naranccsal, vagy grapefruittal kifugázom és azt fogyasztjuk azóta, hogy megvettük. Most úgy néz ki, hogy hamarosan elfogy az almánk. Nagyon nagyon finom levet készít, mindenkinek ajánlani tudom. Igaz, azóta kicsit többet kell mosogatni, de megéri.

Milyen jó lesz majd ősszel a sárgarépa levét inni, akár többféle gyümölccsel keverni.
Az apró répát amúgy is macerás pucolgatni, így meg csak jó alaposan megmosom és már folyhat a leve.
Ja és ott marad a rost, amit szintén lehet hasznosítani. Három napi adagot összegyűjtöttem alma és narancs rostot, ebben az esetben az almát meghámozva fugáztam.
Kisebb adag tésztát gyúrtam, most csak úgy mérés nélkül.
Kb. 30 dkg liszt, 2 tojás sárgája, tejföl, margarin és cukor szemre. Ja és kevés szódabikarbóna és pici só.
Éjszaka pihent, reggel kinyújtottam, kétharmadával kibéleltem egy kisebb jénait. A gyümölcsrostot összekevertem kevés cukorral és fahéjjal, majd a tésztára terítettem. A félretett egyharmad tésztát csíkokra vágva rátettem. 180 fokon megsütöttem.

Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az ötletből és a félrerakott rostból, de mondhatom nagyon finom lett. Így lehet hasznosítani minden falatot és semmi nem vész kárba. Az alma sokkal krémesebb állagú, mint amikor reszeljük.

Már várom, hogy a sárgaréparosttal mit fogok sütni.

Almás krémes

Egyik kedvencünket sütöttem meg József napra. Ezt a süteményt egy-két napig hagyom míg megpuhul a tészta, így csak ma vágtam fel.
hozzávalók a tésztához :
70 dkg liszt
20 dkg porcukor
20 dkg zsír (nálam fele margarin)
2 egész tojás
1 cs. sütőpor
1 cs. vaníliáscukor
3-4 ek. tejföl
hozzávalók a krémhez:
3 cs. vaníliás puding
3/4 liter tej
25 dkg margarin
20 dkg porcukor
töltelék:
1 1/2 kg alma
fahéj
cukor
Tészta hozzávalóit összegyúrom, hogy jól nyújtható legyen. Én előző este gyúrom össze, és hideg helyen pihentetem. Másnap a tésztából három lapot sütök. Míg hűl a tészta elkészítem a krémet.
Pudingot tejben megfőzőm és hideg helyre teszem, közben többször megkeverem, hogy ne bőrösödjön a teteje. Margarint a porcukorral habosra keverem, majd hozzáteszem a pudingot és tovább habosítom.
Almát meghámozom lereszelem és kicsit kicsavarom a levét. Megdinsztelem, cukrot meg őrölt fahéjat keverek bele ízlés szerinti mennyiséget. Langyosra hűtöm. Én most a fagyasztóládából vettem ki egy nagy zacskó reszelt, dinsztelt almát.
Ezután megkenem az alsó lapot a krémmel, majd ráteszem a második lapot amire teszem a langyos almát és végül tetejére a harmadik lapot. Legalább egy napot várok vele, hogy szeletelhető legyen, máskülönben törik a tészta. Nagyon finom érdemes kipróbálni.

 BOLDOG NÉVNAPOT !

Töltött hús kicsit másképp

Mikor a gombhoz keressük a kabátot.
Maradék főtt rizst szeretném felhasználni, már csak azt kell kitalálnom, hogy mi legyen belőle. Szétnézek a fagyasztóládában, hogy mit tudnék előkotorni belőle így tél vége felé. Van még többféle zöldség és hús is akad, így már gondolatban meg is született a fejemben a mai ebéd. Ja és találtam egy kis zacskóban még pulykamájat is.
Készítek egy zöldséges tölteléket. Sárgarépát, borsót, zöldbabot, zellert, karalábét enyhén sós vízben megfőzöm, majd leszűröm. Belekeverem a maradék rizst, az apróra vágott pulykamájat, hozzáadok négy egész tojást és fűszerezem. Mivel nem akarok, erős fűszereket használni, így kevés só, bors, szerecsendió és kakukkfű kerül bele. Jól összekeverem és félreteszem.
Húst (nálam ez most tarja) vékony szeletekre vágom sózóm és saját készítésű fűszerkeverékkel mindkét oldalát vékonyan megszórom. Ezután kibélelem vele a keskeny sütőformát és beleöntöm a tölteléket. Tetejére néhány vékony szelet kolozsvári szalonnát teszek. 200 fokos sütőben 40 percig sütöm.

Kicsit várok vele, hogy hűljön és csak ezután borítom ki a tepsiből. Így nem esik szét és szépen lehet szeletelni. Nem kell hozzá semmi más, csak egy kis majonéz.

Tejfölös csirke zöldséges rizzsel

Minden tavasszal veszünk néhány hetes előnevelt csirkét. Felneveljük, hogy legyen  tojótyúk, így a jó házi tojást nem kell nélkülöznünk. Udvaron kapirgáló "boldog tyúkok" kényeztetve, homokban és napfényben fürödve élik napjaikat.

Baromfit azért tart az ember, hogy meg is egye, de nem mindegy, hogy milyen körülmények közt nőnek fel. Már kicsi korukban simogatjuk, kézből etetjük, beszélgetünk hozzájuk, így hamar szelídek lesznek.
Sokszor mondom nekik, hogy "egyem a húsotokat". Szegények nem is sejtik, hogy én ezt komolyan gondolom.

Még a baromfiudvar vezére, a  büszke kakas is hagyja magát kézbe venni, főleg ha kap valami finom zöldet, mert azt egyenesen imádja. Ezzel így van a többi udvarlakó is.

Aztán eljön a nyár vége, addigra szépen megnőnek és kialakul, hogy hány kakas és hány tojó lesz. Kakasból egyet hagyok meg, hogy legyen egy vezér köztük aki rendet csap az "asszonyok" közt. Ha több is van azt még fiatalon levágom. Kicsit fájó szívvel, de ilyenkor arra gondolok, hogy boldog életük volt, nem mesterséges fényben és nem tenyérnyi ketrecben nőttek fel. Megtisztítva a fagyasztóládába kerül (egy csirkéből két csomagot készítek) és a téli napokon van mit elővenni. Ilyenkor Lili cicám az első aki eszik belőle. Csirkevágáskor már tudja, hogy finom falatok várnak rá, és folyton láb alatt van, míg meg nem kapja az első falatot. Úgyszintén a fagyizást se hagyja ki.

Ilyenkor télen csak előveszem a fiatal csirkét és már mehet is az edénybe, attól függ, hogy mit készítek belőle. Most hasonló módon készítem, mint a borsos tokányt.
hozzávalók:
fél csirke
hagyma
olaj
gomba
só
őrölt bors
tejföl
liszt
rizs
sárgarépa
kukorica
Nagyobb fej hagymát apróra vágom és olajon megdinsztelem. Ráteszem a feldarabolt csirkét, majd sót, borsot és kevés vizet teszek rá. Fedő alatt puhára főzöm. Mikor majdnem kész, gombát teszek hozzá és rövid ideig tovább főzöm. Tejfölt kevés liszttel elkeverem és a húsra öntöm.
Serpenyőben olajat forrósítok és a megmosott rizst kissé átpirítom rajta. Dupla mennyiségű forró vízzel felöntöm, sózom és alacsony hőfokon fedő alatt készre főzöm.
Külön edényben megfőzöm azt a répát, amit nyár közepén, zsengén megtisztítva, felaprítva tettem a fagyasztóládába. Sót azért nem teszek hozzá, mert így jobban érezni az édes ízét amit még ilyenkor sem veszít el, a többi meg úgyis megvan sózva. Nyáron kertünkben termett kukoricát megfőzve és lemorzsolva szintén tettem a fagyasztóba. Ebből is teszek hozzá. Végül a húst, rizst, répát és kukoricát összekeverem és így tálalom.
Ezt most előre így nem terveztem, mivel a kukorica és sárgarépa csak főzés közben jutott eszembe. Azt hiszem nagyon jó ötlet volt így összehozni ezt az ízkavalkádot.

Kuglóf

Egyre jobban terjed az influenza, és ilyenkor nem szívesen mozdulok ki, főleg olyan helyekre ahol sokan fordulnak meg. Bevásárolni azért el kell menni, de csak nagyon ritkán. Igyekszem több mindent, főleg tartós dolgot előre betárolni. Szerencsére az utóbbi években elkerült még a legkisebb megfázás is így csak remélem, hogy ha most lekopogom így marad ezután is.
 Mióta megvettem az új kuglófsütőt már több mindent sütöttem benne, de még kuglófot nem. Épp itt az ideje, hogy a nevéhez méltó kalács vagy sütemény süljön benne. Most leírom, ahogy én készítem.
hozzávalók:
50 dkg liszt
2,2 dkg élesztő
1 db tojás (csak a sárgája kell)
1 dkg vaníliás cukor
8 dkg porcukor
6 dkg olvasztott vagy lágy vaj
2,8 dl tej
2-3 dkg mazsola
1 ek. kakaó
csipet só
reszelt citromhéj
Élesztő, porcukor, tojássárgája, vaj és langyos tej. Ezeket tálba teszem és összekeverve öt percig pihentetem. Másik edénybe teszem a lisztet, citromhéjat, vaníliás cukrot és sót. Ezután a két tál tartalmát keverőtálba teszem és tésztát dagasztok belőle. Miután jól kidolgoztam a kétfelé vágom. Egyik felébe mazsolát teszek, másik feléhez a kakaót és jól beledolgozom.

 Letakarva meleg helyen pihentetem, míg duplájára kel. Addig a formát elkészítem, vajazom és lisztezem. Tésztából rudakat sodrok és összecsavarom a kettőt, így teszem a sütőformába. Letakarva legalább egy órát pihentetem.

Előmelegített 200 fokos sütőbe teszem, amit 10 perc után 180 fokra visszaveszek és 30-35 percig sütöm. Formában hagyom míg kihűl, csak ezután veszem ki.
Tetejét porcukorral megszórom.