Piac

 Néhány éve adták át városunk büszkeségét. Hosszas várakozás előzte meg, de megérte.
Üzletsor veszi körbe a piac teret. A tágas belső csarnokot hatalmas tető fedi, alatta asztalokon kínálják áruikat a kereskedők, és magántermelők.
 A szélén még olyan kiskert tulajdonosoknak is van hely, akik csak alkalmanként, a saját szükségletük feleslegét szeretnék eladni. 

   Mivel saját kiskertünkben igyekszünk mindent megtermelni, így csak nagyon ritkán megyek piacra.
Szinte csak ősszel, mikor a téli hagyma, és burgonya készletet vásárolom meg. Esetleg még karácsony előtt, mikor az élő halat veszem meg az ünnepi asztalra. Ezt egy mozgó halárustól, aki szombatonként nagy tartályban hozza a halat.
 Mikor kimegyek a piacara  vásárolni, nem szoktam az első árusnál megvenni a portékát. Ilyenkor szeretek végigmenni, megnézni a felhozatalt, és összehasonlítani az árakat. Majd a végén eldöntöm, hogy mit, és kinél veszem meg. Sajnos nagyon sok árun nincs feltüntetve az ár. Ilyenkor bosszankodom, hogy miért is kell megkérdezni, mi, mennyibe kerül. Volt olyan eset, csak azért kellett várakoznom, hogy megtudjam valaminek az árát, mert az árus vagy kiszolgált, vagy épp a pénzt számolta. Ilyenkor bosszankodva tovább mentem.
Megtörtént az is, hogy nem volt vásárló és az árus megszólított, hogy - tessék!
Talán nem eladó? - kérdeztem.
Dehogy nem, miért? - furcsán, csodálkozva válaszolt.
Mivel nincs rajta az ára. - válaszoltam.
Megmondom, melyiknek? -mondta.
Na én ilyenkor tovább megyek, és ott vásárolok, ahol nem kell kérdezgetni.
 A piac egyik asztalsorán tej és tejtermékek sorakoznak. Mellette a sarkon csábítón illatozik a finom füstölt kolbász, füstölt hús és húskészítmény. Mikor elmentem előtte nem bírtam megállni, hogy friss töpörtyű nélkül menjek haza. Rögtön a ropogós illatos kenyér és lila hagyma jutott az eszembe.
Ketten álltak vevők az asztal előtt, gondoltam beállok a sorba. Már az előttem lévő idős bácsi fizetett, mikor véletlen kirántott, és leejtett két db. papírpénzt. Udvariasan segíteni akartam felvenni, mikor észre vettem, hogy nem a földre esett, hanem az asztal alatt, a földön lévő fedetlen műanyag ládába, ami tele volt füstölt hússal.
Rögtön arra gondoltam, vajon hány vásárló kezéből esett ki a pénz a húsra?
Gyorsan félre álltam, és aznap sem vettem töpörtyűt. Igaz, az nem a földön volt hanem az asztalon, de lehet, hogy nem rég cseréltek helyet a hússal?
Az amúgy sem alacsony koleszterinszintem most legalább ettől nem emelkedik
tovább - gondoltam.
 Vajon az illetékesek, akik ellenőrizni szokták a piacon az élelmiszereket, ezt nem vették észre? Vagy talán nem is járnak piacra?